Mivel fűtsünk?

Bükk: Fülledésre hajlamos fa, ezért a lehető leggyorsabban hasítani kell, de még így is több időre van szüksége a kiszáradáshoz. Kéreg alig van rajta, de a hamuja az égés után több mint az átlag. Ha megfelelően kezelik, igen kiváló a fűtőértéke.

Cser (Tölgy): Jól beindított tűznél sokáig képes tartani a parazsat, amiért szeretjük. A legnehezebb fafajok egyike, de hajlamos a fülledésre, ezért fel kell hasogatni, viszont a legtöbb esetben ez könnyű művelet. Ennek van a legtöbb időre szüksége a száradáshoz, különben szinte csak parázslik a tűzön.

Akác: Nyers, nedvesebb állapotban is viszonylag jól ég, ezért is közkedvelt tűzifa. Jól és könnyen hasad, de azért vannak igen kemény göcsös kivételek (Nekem a gallyazó baltámat hajlította el egy ilyen!). Vastag kérge száradáskor leválik róla (piszkol), de ez a kéreg szárazon kiváló gyújtós lehet.

Egyéb kemény lombosfa: Ez a választék elegyes erdők (kőrisek, szilek, juharok) gyérítéseiből származik, ahol egy fafajból nehéz összerakni a sarangot. Nagyon jól mutat például a kandallók tűzterében, de fűtőértéke is magas.

Fenyők: Jól hasíthatók, de hazánkban ritkán értékesítik tűzifaként, mert nagyon hirtelen ellobban, és puffer nélkül a hő szépen távozik a kéményen át. A tölgyhöz képest majd háromszor annyi kell belőle. Gyantatartalmuk miatt egyébként sem ajánljuk pl. értékes cserépkályhákhoz.

Nyárfajok: Hasonlók a fenyőhöz, de nem gyantásak. Olyat is láttam már, hogy a gyökere tuskóját szedték össze, és száradás után kiválóan fűtöttek vele. Általában azonban puha, könnyű, emiatt ez a fa is hirtelen lobban el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.